Jogos a kérdés; miért foglalkozik egy szélessáv blog egy e-book olvasóval? Nos először is szögezzük le; egy fillért nem kaptam az Amazontól (sajnos), tehát a teszt elkészítésének egyetlen oka, hogy igencsak figyelemre méltónak tartom magát a készüléket, valamint az általa kiváltott hatást. Az Amazon ugyanis idén júniusban jelentette be, hogy több elektronikus könyvet adnak el mint nyomtatottat, az arány 2010 második félévében 115:100 volt az e-book javára. Jól látszik tehát, hogy szépen csendben forradalmi esemény zajlott le tavaly. Ennek az eseménynek a másik főszereplője maga az eszköz, a Kindle 3G, azaz a harmadik generáció.
Nézzük hát, mit tud ez a kütyü. Sajnos nem volt alkalmam az előző generációkhoz, de a nálam szakavatottabb tesztelők szerint az új kiadású, Pearl fantázianevű e-ink kijelző 50%-al magasabb kontrasztarányra képes, mint az elődje. Elsőre, az LCD kijelzőhöz szokott szemnek kicsit furcsa a szürkés alapszínű monokróm kép, de olvasás közben hamar megszokható. Engem leginkább arra a játékra emlékeztetett, ahol két tekerentyűvel lehetett különböző ábrákat rajzolni egy kis képernyő-szerűségre, majd fejjel lefelé fordítva hevesen rázogatva, a benne lévő homokszerű anyag segítségével kellett törölni a képet. Annyiban megállhatja a helyét a hasonlat, hogy – mint minden e-papírnál – itt is csak a kép, ill. szöveg kirajzolásához kell energia, aztán az akár örökre ott maradhat – vagy amíg újabb oldalra nem lapozunk. Könnyen belátható, hogy ez meglehetősen energiatakarékos módszer, és ugyan még nem volt lehetőségem leellenőrizni, de az eddigi tesztek akár egy hónapos működési idővel is kecsegtetnek – egy feltöltéssel.
A Kindle másik érdekessége – legalábbis az általam birtokolt 3G modellé – a beépített 3G kapcsolat, amely a minden modellben megtalálható WiFi modul mellett egy UMTS modult jelent. Ezt könyvvásárlásra lehet használni, tehát azokon a mobilhálózatokon amelyekkel az Amazonnak szerződése van, ingyen és forgalmi díj nélkül lehet Interneten csatlakozni az oldalhoz és böngészni, illetve vásárolni, amely aztán ezen a hálózaton keresztül szinte azonnal le is töltődik. Jelenleg ezt a szolgáltatást mintegy 100 (!) országban lehet igénybe venni. Ahol ez a lehetőség nem áll rendelkezésre de van WiFi hotspot, ott ezt használva lehet csatlakozni. A készülék rendelkezik ugyan egy, meglehetősen kezdetleges böngészővel, de a lassú frissítési idő miatt nem nyújt nagy élményt, csak „végszükség” esetén használható.
A képernyő egyébként 6”, azaz kb. 16 cm átmérőjű, és 600×800 pixel felbontású, valamint 16 szürkeárnyalatot képes megjeleníteni. A belső memória 4GB méretű, mivel azonban az átlagos könyv mintegy 1 MB tárhelyet foglal el, ezért kb. 3.500 könyv tárolására alkalmas. Az én tapasztalatom viszont az, hogy az átlag könyv inkább fele-, harmadakkora, ezért ezt a 3.500-at nyugodtan megszorozhatjuk kettővel. Azt hiszem, kevés ember rendelkezik akár csak tizedennyi könyvvel is. A gép súlya alig 240 gramm, így egyáltalán nem fárasztó tartani, a két oldalsó élen található lapozó gombok pedig tökéletesen kézre állnak. A kezelése pofonegyszerű, a könyvek feltöltésük után azonnal megnyithatóak, ha abbahagytuk az olvasást, a következő alkalommal onnan folytathatjuk, ahol legutóbb tartottunk. Az egyszerű lapozáson kívül ugrálhatunk a fejezetek között, ha van tartalomjegyzék, azt is kihasználhatjuk, és természetesen oldalszámokra is ugorhatunk. A szövegben elhelyezett, weboldalakra mutató linkeket is megnyithatjuk, ha van aktív netkapcsolat. A gép alsó részén egy teljes billentyűzet található, ez talán a Kindle egyetlen gyenge pontja, a gombok ugyanis meglehetősen aprók, a számbillentyűk előhívása pedig elég macerás; a Sym gomb megnyomása után ugrik fel a virtuális számbillentyűzet, amelyben a négyirányú navi-gombbal lehet mozogni és a megfelelő számot kiválasztani.
A gépen az egyetlen csatlakozó egy micro-USB port, amelyen keresztül tölteni lehet, vagy a számítógépünkhöz csatlakozni. Itt kell megjegyeznem, hogy a Kindle több mint egy olvasó, egy komplett szolgáltatáscsomagot is kapunk. Egyrészt a megvásárlásakor regisztrálunk az Amazon rendszerébe, mint Kindle-tulajdonos, ezáltal a készülékünkön egyből a saját profilunkat látjuk az áruházban. Kapunk egy, a számítógépre telepíthető programot, amely e-book olvasó funkcióval is bír, ennek segítségével tölthetünk fel könyveket az olvasóra, de olvashatjuk a könyveket a számítógépen is. A rendszer ráadásul megjegyzi, hogy hol mennyit olvastunk és szinkronizálja az eszközöket.
A legkényesebb kérdés az olvasnivalóé. A rossz hír: az Amazon jelenleg egy darab magyar nyelvű könyvet nem árul. Aki azonban megfelelő szinten ért angolul az viszont eredetiben olvashatja a kedvenceit. Aki valami magyar nyelvűt szeretne olvasni, annak első dolga valamilyen elektronikus formátumba átvinni a könyveket, vagy keresgélni. Ebbe nem szeretnék részletesebben belemenni, maradjunk a régi mondásnál; „aki keres az talál”, a többit mindenki fantáziájára bízom… Ha már megvan a fájl akkor a következő lépés annak olyan formátumra alakítása, amelyet a Kindle kezelni tud. A MOBI, PRC, TXT, TPZ és a saját AZW formátumát támogatja natívan. Kezeli a PDF állományokat is, azonban ez a funkció meglehetősen nehézkes, nem tördeli újra a lapokat, nem lehet betűméretet váltani, stb. tehát nem ajánlott. Mi akkor a megoldás? Kettő is van. Az első a hivatalos; elküldjük az Amazonnak akik egy jelképes összegért és az adatforgalmi díjért cserébe átalakítják AZW formátumba, az általunk küldött fájlt. A második a macerásabb, olcsóbb; letöltjük a Mobipocket Reader nevű programot, amellyel a legtöbb szövegfájlt át lehet PRC-be konvertálni, amit a Kindle minden gond nélkül „megeszik”. Jelen sorok írója mintegy 150 könyvet konvertált át, és probléma nélkül tudja azokat is olvasni. A lelkiismeretem is tiszta, hiszen mind a 150 könyv nyomtatásban is a polcomon áll, tehát senkit nem rövidítettem meg egy fillérrel sem.
Milyen olvasni? Először ugyan kicsit furcsa, mivel képernyő révén az ember várná a háttérvilágítást és a villanásszerű frissülést, ehhez képest a frissülés inkább két villanás, és ugyanúgy fényre van szükségünk az olvasáshoz, mint egy hagyományos könyvnél. Ha azonban megszokjuk, ami gyorsan megy, akkor nagyon kellemes élményben van részünk. A szemet egyáltalán nem fárasztja, a lapozás gyors és kényelmes, és szinte bárhova magunkkal vihetjük az egész könyvtárunkat. Persze a könyvek illata és tapintása még mindig hiányzik, és azt hiszem nekem mindig is hiányozni fog, de a jövő már a bejárati ajtónkon kopogtat…
Egy szó a piszkos anyagiakról; a készüléket két változatban, csak WiFi-s és WiFi+3G formában lehet megvásárolni, 139, ill. 189 US dollárárt. Az Amazon ráadásul nagyvonalúan átvállalja a vám és ÁFA terhet, cserébe viszont kizárólag a UPS-el szállít, ami az áron felül egy 20 dollár körüli kiadást jelent.
Mit adott nekünk a szélessáv?
Nemrégiben ünnepelhettünk egy csendes, szerény kis évfordulót; 15 éves volt a magyar Internet. Szép évforduló, azonban az igazi fejlődés inkább az elmúlt 10 év során zajlott, mert ez volt az az időszak amikor egyrészt a széles tömegek számára is elérhető lett az Internet, másrészt megjelentek a korszerű szélessávú hozzáférések, amelyek lehetővé tették a sokkal szabadabb internetezést.
A fordulópont Magyarországon 2001 tavasza volt, amikor a Matávnet (ma T-Online), elindította a kereskedelmi ADSL szolgáltatást. Miért volt ez fontos? Mert ez volt az első olyan internetszolgáltatás, ahol nem kellett sasszemmel figyelni a forgalomszámlálót és/vagy a telefonforgalmat. Óriási áttörés volt ez abban az időben, amit leginkább a mai mobilnetes hozzáférésekhez hasonlóan lehet értékelni. Persze azonnal megjelentek a tudományos és nem annyira tudományos összehasonlítások, hogy mennyivel drágább az ADSL itthon, mint az USÁ-ban, vagy éppen a németeknél. Ennek persze egyik oka az is volt, hogy az első időben a T-csoport az éppen halódó ISDN értékesítését megpörgetendő, csak ilyen vonal meglétéhez kötötte az ADSL létesítését, aztán persze hamar letettek erről az ötletről. A konkurencia megjelenésével pedig megindult az árverseny és az árak erőteljesen csökkeni kezdte.
Először persze mindenki csak a gyorsabb netezésnek örült, de később elkezdtek hiányozni azok az új dolgok amik igazán kihasználták az új technológiát.
2002-ben az RTL Klub és a TV2 szinte egyszerre indította el első reality showját a Való Világot és a Big Brothert. Hogy miért volt ez Internet szempontból fontos? Mert mindkét formátumban lehetséges volt realtime „leskelődni” a jól bekamerázott házakban. Olyan élményt adott ez a pletykára éhes közönségnek, hogy sokan csak emiatt vásároltak otthonra Internetet.
Persze nem elhanyagolhatóan megdobta az ADSL elterjedését a letöltések egyre növekvő lehetősége. Az első Napster hullámról a magyarok nagy része még lecsúszott, azonban később alaposan bepótoltuk amit a ’90-es évek végén elmulasztottunk. Egyre másra jelentek meg – és jelennek meg a mai napig – különböző, illegális letöltést kínáló site-ok, jobbára persze fizetősen. Persze közben újabb technológiák bukkantak fel, amelyek megkönnyítették azok életét, akik szívesen kerülték meg a szabályokat, ilyen volt a Soulseek, a Kazaa, az eDonkey stb. ezek mind a Napster alapjaira épültek.
Az igazi áttörés 2002-2003-ban történt amikorra elterjedt a teljesen új megközelítésen alapuló torrent protokoll, amely aztán alaposan felpörgette az Internet forgalmát. Ebben az időben nálunk is próbálkoztak a szolgáltatók azzal, hogy valahogy korlátozzák az ugrásszerűen megugró adatforgalmat, azonban előbb vagy utóbb kénytelenek voltak a határokat olyan szintig felemelni, amely az átlag felhasználó számára bőségesen elegendő volt.
Közben persze egyéb új szolgáltatások is felbukkantak, amelyek az állandó kapcsolódást biztosító, szélessávú eléréseknek köszönhették létrejöttüket. Ez egyik legfontosabb a 2003-ban megjelent Skype volt amellyel végre lehetővé vált a napi kapcsolat tartása a világ bármely részén tartózkodó ismerősünkel, mint pl. azzal aki éppen Londonban hasított ki magának óriási karriert – fekete mosogatóként.
Sokkal kevésbé praktikus, ám legalább ilyen népszerű mellékterméke volt – és sajnos a mai napig is az – az egyre nagyobb sávszélességet lehetővé tevő ADSL és kábeles kapcsolatoknak, hogy a userek postaládáinak mérete, és ezzel a küldhető e-mailek mérete is rohamos növekedésnek indult. Megindult az „érdekes, szép képek” pps-be csomagolt áradata, amely a mai napig is igen népszerű főleg a titkárnők és az idősebb korosztály körében. Így köszönthetjük évről évre „nagyszerű, új világcsoda”-ként a 2000-ben épült, dubai Burj Al Arab-ot, vagy gyönyörködhetünk az „aranyos kiscicák”-ban, százhatvanötödször is. Persze a spamáradat szinte exponenciálisan növekszik évről évre, de arra legalább hatékony szűrőket tudtak a szolgáltatók kitalálni, míg az idős nőrokonok ellen nincs ilyen.
Nem lett volna persze fejlődés, ha kimaradt volna az emberiség egyik első és legnagyszerűbb találmánya – a szex! A pornóipar dicséretre méltó fürgeséggel csapott le az új lehetőségre, és hihetetlen sebességgel szaporodtak el az online kukkoldák, valamint kicsit később a szex-chat oldalak.
A szolgáltatók gerinchálózata ellen irányzott újabb csapás 2005-ben következett, a YouTube bemutatkozásával. A lehetőség, hogy bárki, bármilyen – na jó, majdnem bármilyen – videót feltölthet és azt meg is oszthatja a nagyközönséggel… nos, eszelős népszerűségre tett szert. (De legalább most csak a linket küldözgetik).
Közben persze megérkeztek a szociális média, nálunk ugye az Iwiw, míg nyugatabbra a MySpace ragadta magával az embereket. Magyarországon egy időben leggyakoribb kérdés az volt; „van Iwiw meghívód?”. A láz nőttön-nőtt, amíg aztán persze az egészet maga alá gyűrte a Facebook. Közben persze megjelent a Twitter, csak hogy pörgésben tartsa az embert, és már el is érkeztünk 2010-hez.
Kedves Olvasó, remélem tetszett ez a kis áttekintés az elmúlt tíz évről, ha van Neked is valami jó sztorid, élményed, akkor ne fogd vissza magad, várom a kommentekbe.
Egy gyors értékelésben mindent összefoglalok a Digital Festival-ról, aminek semmi köze valójában a konferenciához. De nagyon múlékony, viszont eléggé alanyi. Ha valakit az is érdekel, milyen volt a kaja, mert nem komoly ember, olvassa el a beszámolót.
Azt persze nem tudom, mennyibe került, de legalább jó, korszerű, sőt, itt-ott még előremutató is lett a legújabb NAVA-projekt, a Gramofon Online. Ha valaki él-hal a századelő (úgy értem, a múlt századelő) hangos kultúrájáért, értsd: szereti a nótázást, meg a - már bocsánat - infantilizmust, kötelező darab.
Idén a húsvét elhozta az iPadet is, nyilván nem véletlenül pont most. A vékony, kézreálló, gyors és barátságos eszköz át fogja alakítani a hétköznapjainkat. Körülbelül akkora változást indít el, mint az első PC, alias personal computer - Ami máris úgy hat mellette, mint a régi szekrény méretű, szalagos számítógépek a notebookok mellett.
Egyre nehezebb érdekességet találni a vezetékes szélessáv penetrációs adataiban, pedig januárban fordult a kocka, és a kábeles előfizetések megelőzték a DSL-eket. Ilyen például még nem volt sose. Mégse olyan halott a vezetékes szegmens, mint amilyennek tűnik egy ideje.
Oldal RSS
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
